Az 1950-es évek Amerikájában valami megváltozott. A farmer, ami addig a tiszteletreméltó munka szimbóluma volt, hirtelen a legrosszabb rémálommá vált a szülők és a tanárok számára. De hogyan válhatott egy nadrág közellenséggé?
A válasz a mozi és a televízió térnyerésében rejlett. Amikor Marlon Brando a ‘The Wild One’ (A vad) című filmben, vagy James Dean a ‘Rebel Without a Cause’ (Haragban a világgal) főszerepében farmerban jelent meg a vásznon, egy egész generáció érezte úgy, hogy megtalálta a saját hangját. Ez a hang pedig nem a konformizmus hangja volt. A kék denim hirtelen a fiatalok dacos válasza lett a felnőtt társadalom elvárásaira.
A farmer ekkor már nem a bányát jelentette, hanem az utcát. A lázadást a kispolgári unalom ellen. A fiatalok elkezdték hordani az iskolában, ami azonnali ellenállást váltott ki. Sok középiskolában betiltották a farmer viselését, mert úgy vélték, az a bűnözés és a tiszteletlenség előszobája. Ha farmer volt rajtad, gyanús voltál. ‘Bad boy’ voltál. Az iskolai tiltások azonban csak olajat öntöttek a tűzre: ami tiltott, az még vonzóbbá vált.
Ez az időszak volt a farmer történetének első nagy fordulata. Itt vált a ruhadarab identitássá. Már nem azért hordtad, mert erős volt, hanem azért, mert üzenni akartál vele: ‘Nem tartozom közétek’. A rendszer pedig pontosan ettől lett ideges. Egy egyszerű kék nadrág a szabadság és a kontrollvesztés jelképévé vált, amit fékentartani szinte lehetetlen volt. A farmer ekkor érkezett meg a popkultúrába, és soha többé nem is távozott onnan.
Vélemény, hozzászólás?